solvency II

Az Európai Bizottság pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési terve (Financial Services Action Plan, FSAP) nagy feladat elé állítja a biztosítási ágazatot. A FSAP által megkövetelt legmélyrehatóbb változás a fizetőképesség kérdésének revíziója lesz, amit a szakmában csak Szolvencia (Solvency) II néven emlegetnek. Az a munkálatok célja, hogy a biztosítók szavatolótőkéje az eddiginél érzékenyebben fedje le a valós kockázatokat.

A számviteli szabványok hatása
A szolvenciarendszer kialakításához szükség van a követelések értékének ismeretére és a tartozásokról szóló alapvető információkra. Amennyiben ezek az összegek már auditálhatók, nagyobb biztonsággal működhet a szolvenciarendszer. Az is segíthet, ha a szabályozó hatóság fizetésképtelenségről alkotott nézete összhangban van a szakemberek nézetével. Más szavakkal: ha a könyvekben a kötelezettségek meghaladják az eszközöket, és ezt a felügyelet – mint a beavatkozási lehetőségek végső szintje – láthatja, akkor mind a biztosításikötvény-tulajdonosok, mind a részvényesek belátják majd a szabályozói rendszer fontosságát.

Potenciális következmények
Még a jövő kérdése, hogy a szavatoló tőke átértékelt követelményrendszere nyomán minden biztosító megemeli-e tőkéjét. Azok a biztosítók, amelyek magas kockázatú üzletekben vesznek részt, valamint magas kockázatú tőkeberuházásokat eszközöltek, valószínűleg megemelik tőkeszintjüket. Továbbá valószínű az is, hogy a Szolvencia II okozta változások árkiigazításhoz is vezetnek: például a magas kockázatot a jövőben többletdíj szedésével finanszírozzák, mivel a biztosítóknak saját pénzükkel kell helytállniuk a kockázatokért.

Másrészt, a széleskörű – mind a követelésekre, mind a kötelezettségekre vonatkozó – kockázattal és a megfelelő kockázatkezeléssel rendelkező biztosítóknak a korábbiaknál egyaránt kevesebb tőkére lehet szükségük, mivel az értékelésük már az új szabályok szerint történik.

Kockázatkezelés
Az új szolvenciarendszer létrehozásában kulcsfontosságúak a nemzetközi számvitel fejleményei, de léteznek más fontos kérdések is, amelyekre választ kell adniuk a biztosítóknak.

A társaságok fokozott mértékben tekintik át kockázatkezelési gyakorlatukat, ám sok biztosító nem rendelkezik megfelelő rendszerrel a különféle kockázattípusok számszerűsítéséhez, sőt, számos társaságnál – eltérően a bankszektorban megfigyelhető fejleményektől – még kockázatkezelő rendszer sincs. Ilyen rendszerek nélkül pedig a biztosítótársaságok nem képesek hatékonyan kezelni kockázataikat, illetve felbecsülni, mekkora tőkére van szükségük a kockázatok fedezéséhez.

A Szolvencia II máris arra késztette az érintett cégeket, hogy vizsgálják felül kockázatkezeléssel kapcsolatos stratégiájukat, folyamataikat és rendszereiket. A program tekintélyes mennyiségű adat menedzselését követeli meg, ám az új technológiákkal kezelhető a probléma. Olyan megoldások állnak ma már rendelkezésre, amelyekkel jobban megérthetők és elemezhetők a kockázatok, s így csökkenthetők az új szabályozókhoz való igazodás költségei.